Battonya város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Békés megye
Lakosság: 6747 fő
Terület: 145.77 km²
Népsűrűség: 46,29 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 68

Fekvése

Az Alföld délkeleti részén, a román határtól 1 km-re található. Határátkelőhely Tornyán át Romániába, a határ kb. 6 km-re van tőle.

Megközelíthető

Vonattal a MÁV 125a számú (Mezőhegyes-Belsőperegpuszta-Tompapuszta-Battonya) vonalán érhető el. Battonya vasútállomás Tompapuszta után található.

Szomszédos települések

Dombegyház, Mezőkovácsháza és Mezőhegyes, illetve a határ másik oldalán Pécska és csatolt települései: Tornya, Szederhát és Óbodrog, Kispereg és Németpereg.

Nevének eredete

Első említése 1340-ból Both Anya, amely egy Anya nevű, nagy határral bíró egykori település Both nevű személy által birtokolt részére utal. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára) Népetimológiaként Batu tanya is ismert, ami szerint a tatár kán harcosainak szálláshelye lett volna itt. Nevének ejtése különleges: aki valaha is élt Battonyán, az rövid t-vel, Batonyaként mondja.

Története

Az 1437-ben feljegyzett első birtokosa szekcsői Herczeg Rafael, boszniai választott püspök volt. A század közepén már a Lackffyak birtoka, majd a temesi főispán, Harapkói Bothos András tulajdonába került. 1545. február 6-án pedig Hunyadi Jánost iktatta birtokba az aradi káptalan. Már a Lackffyak korában alsó, középső és felső Battonyára oszlott a népes helység.

Hunyadi Mátyás, aki addig a lippai vár fenntartására fordította a falu jövedelmeit, 1463. február 19-én édesanyja, Szilágyi Erzsébet udvartartására ajándékozta, hat más birtokkal együtt. 1563-ban, a török fenyegető közelségében már csak 87 adózó jobbágy él itt, akik (nevük alapján) mind magyarok. (Borovszky Samu: Csanád vármegye története).

1566. augusztus 30-án Gyula vára elesett, így Battonya is török kézre került. A török és magyar által egyaránt sarcolt, adóztatott falu pusztulása 1596-ban következett be, amikor a Báthory Zsigmond politkai fordulatán felbőszült III. Mehmed szultán a Máramaros környékéről mozgósított tatár csapatok dúlásának engedte át a vidéket. A kiürült területet délről menekülő félnomád délszláv telepesek foglalták el, de 1693-ban őket is elsöpörte a császári csapatok elől visszavonuló, Csanád vármegye szabad rablására engedett török-tatár sereg.

A hódoltság után Battonya a kincstár birtokába került. 1720-ban mindössze 24 adófizető jobbágyot számlált a Possessio Batonya Cameralis, akik közül a közölt névsor alapján 20 szerb, 2 román és egy magyar. E szerbek a Balkánról visszavonuló császári seregekkel érkeztek, és Heisler Donát tábornok telepítette le őket a szinte kipusztult Csanád, Arad és Zaránd vármegyékbe. Ez időben Csanád vármegye, amely ekkor csak Battonya, Makó, Földeák és Tornya településekből állt, mindössze 2500 főt számlált.

1896-ban, a millennium évében megépült a nagyméretű, kétoldali karzatos klasszikus stílusú zsinagóga és rabbiház. Ezzel a két épülettel létrejött az izraelita hitközség központja. 1930-ban 12718 lakosából 9784 magyar, 1591 szerb, 1155 román, 116 szlovák és 61 német.

1989-ben nyilvánították várossá. Buszállomással és vasútállomással rendelkezik.

Látnivalók

SOS Gyermekfalu

1986. szeptember 27-én 12 hagyományos stílusú épülettel megnyílt az első magyarországi gyermekfalu, amely családias neveltetést biztosít elhagyott vagy árva gyerekeknek.( hivatalos honlap) Az intézmény létrehozása Puja Frigyes külügyminiszter közbenjárásának is köszönhető. A battonyait később Kecskeméten és Kőszegen épültek követték.

Termálstrand

A városban májustól szeptemberig nyitva tartó termálvizű strand működik. 2 úszó-, 1 tan- és 1 termálmedencével.

Római katolikus templom Battonya, római katolikus templom Battonya, római katolikus templom Battonya, római katolikus templom oltárképe, Molnár C. Pál alkotása

Az 1814-ben eredetileg egy tornyúnak épített templomot 1934 és 1938 között építették át neobarokk stílusban. Oltárképét Molnár C. Pál festette.

Molnár C. Pál Emlékház

A festőművész szülőfalujának ajándékozott képeit bemutató állandó kiállítás.

Zsidó temető

A nagyméretű zsidó temetőben az 1800-as évek elejétől kezdve az 1960-as évekig temettek. A gondozatlan, bekerített sírkertben nyugszik a város egykori jómódú polgárságának legtöbb tagja, az ügyvédek, nagykereskedők, orvosok, iparosok, értelmiségiek, a Kohn, Heim, Grosz, Schwacz, Berg, Klein, Koch családok tagjai. A sírkert szélén romjaiban még áll a millennium idejében épült ravatalozó épülete.

Battonyán született

Bélyácz Iván, akadémikus, közgazdász professzor (*1949. február 1.) [1]
Gyulay Endre, püspök (*1930. szeptember 17.)
Kiss Ottó, író, költő (*1963. október 10.)
Molnár C. Pál, Battonya díszpolgára 1935-től; festőművész (*1894. április 28. – †1981. július 11.)
Oroján István festő, szobrász 1947. február 19.
Poós Zoltán, költő, író (*1970. április 8.)
Puja Frigyes, Battonya díszpolgára; politikus, külügyminiszter (*1921. február 2.)

Battonyán halt meg

Verhovay Gyula, újságíró, politikus (*1906. április 20.)

Testvérvárosai

Beocsin, Szerbia (1997)
Lippa, Románia (1997)
Pécska, Románia (1996)

Források

Bajnai Beke István: A battonyai római katolikus egyházközség története ( 2001, ISBN 9638595876)
Bondár M.–D. Matuz E.–Szabó J. J.: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában. in Studia Archaeologica IV (1998) 7–31.
Keliger Margit: Adatok Battonya történetéhez 1700-tól napjainkig (szakdolgozat, 1935)
Puja Frigyes: A felszabadult Battonya (1979, ISBN 9632808398)
Puja Frigyes: Lángoló évek (1986, ISBN 9632816331)
Puja Frigyes–Szabó Ferenc–Takács László: A battonyai nyomdászat 110 éve (2001, ISBN 963009410X)
Szabados József: Battonya m.-város jelen századbeli fejlődésének története és főbb mozzanatai(az 1891-es kiadás 1994-es reprintje ISBN 963045534X)
Vámos Imre: Falu a gyümölcsösben (A battonyai SOS-Gyermekfalu története) (1986, ISBN 96327262156)

KSH helynévtára

Következő községek

További községek